Foszlok, mint a lerágott csonton maradt némi hús. Teljes dilemma, rágcsálgatása annak, ami elmúlt. Valahol kisiklott nagyon, a múlt minden szörnyetege egyszerre ugrott torkomnak. Visszahúzott egy destruktív plázajáró, munkagytörte kocsmagyöngy, akinek esztétikai érzékei a testi gyönyörök minden stációjában meredtek ki. Maga képére kovácsolt volna, ám inkább megingatta azt a morált és teleszórta szegecsekkel azt a sárgaköves utat, amin sikerült elindulnom a rév felé és nem a HÉV alá. Ehelyett végelkeseredésemben és a rohadt Spleenbe fordulva, amit még kimondani is irtóztam fel készültem metszeni rohadó, elfáradt vénáim. Agyam halálba mosott káposztalében úszó objektumként libegett hülye, enervált fejemben, még csak a munkába sem tudtam ásni magam, mert anamnézisem réme és az ő élete, melyet egész nyáron szolgáltam ott kattogtak gondolatmenetem vágányain... Sex, drugs, rock&roll, szarj mindenre, szard le a munkát, szard le az eszmét, szard le a világot. A felnőtté alkotókedvbe és eszmei morálba terelődött aktív életmódból tökéletes útvesztőbe sikerült belépni és elvakultan az élvezeteket fejeszegve élvezni, illetve szorongva, mivel a szervezet és legfőbb eleme az elme jelez. Végül az élet legelkeserítőbb filozófiai kérdésével találjuk szemben magunk: Ki vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése