Keresés ebben a blogban

2010. május 30., vasárnap

2010. május 11., kedd

2010. április 4., vasárnap

esik

zúg az eső, pedig jó volna végre kimozdulni. Már annyi X-aktát követtem végig, hogy belezöldülök. Szerintem tudom mi érdekel lassan leginkább: az idegenek. Még nyáron egy eszelős ismerősöm mesélt az annunakikról, akik kis szürke lények és találkozott velük. Nem skizo, de elég nagy lelki trauma érhette, aminek hatásásra ez megtörtént vele. Mindenesetre akit érdekel: www.foldimennyorszag.hu .

2010. március 13., szombat

Kedves, de nem adja a Branu-t

tegnap kaptam jó kis cukoroldatot és sót intravénásan némi tápszer kíséretében. Mindezt tehette volna háziorvosom októberben, mivel egy napot kellett csupán kórházban töltenem... Fasza. Este borozom ennek örömére, persze egyedül...

amikor még minden rendben zajlott...

milk

3 in 1

2010. március 11., csütörtök

mad world

Miért alakul ki? A világ az, amely teszi ezt velünk? Risperidon, Haloperidol : nem változik meg...
Meddig tart? Véget ér vajon?

fika

azok a tulipánok...

Remélem egyszer még sikerül kijutni szülőföldjükre. Mindenesetre  csodálom ismét a rohadt márciusi időt, aztán gyomortükrözés... Remélem végre kiműtik belőlem... Széesett egy storyboard ez... Suicidum végett ismét berendelnek vajon? Nagy szerencsémre ma megesett háziorvosom szíve rajtam és nem tesz hűvösre... De a szándék mindig hajt a nemlét felé, főként egy ilyen történet után... Remélem halottról csak jó esik, bár részemről beérem a semmivel.

Alidától...

"Nem nagyon szeretem az idézeteket, de ez megtetszett:)

Ha az élet elvesz Tőled valamit:
mindig ad helyette mást.
Ha keresed és kutatod:
Legalább egy ösvényt,
Melyen kijuthatsz sorsod szorításából,
s a fény, mely mindig világít,
mutatja Neked az utat:
újra és újra átölel Téged."

2010. március 10., szerda

Örkény:Egyprces novellák Szóvirágok

Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik szeretett férjem elhunyta alkalmából jóleső szerencsekívánataikkal elhalmoztak.


*


Ki látta kétéves, Zoli névra hallgató, nőstény, hosszú szőrű, szobatiszta középfülgyulladásomat?


*


Részeg halottakat nem szolgálunk ki!


*


Bajtársi találkozó
E hó 20-án a városligeti kertvendéglőben bajtársi összejövetelre hívom mindazokat, akik tíz évvel ezelőtt ugyanebben a kerthelyiségben történt agyonverésemen személyesen részt vettek.
néhai Ordódi B.

*

A sétányokon papírpénzt szétdobálni tilos!

*

Felkérjük t. vendégeinket, hogy a női napozót férfi ivarszervekkel ne látogassák.

*

Egy Volkswagen miért nem lehet boldog?

*

A zászlót etetni, piszkálni, ingerelni szigorúan tilos!

*

Vigyázat! A kapu harap!
 
 
 
Változatok

A fűre lépni tilos
tilos a

in memoriam...

1 580203 0922

plakatol

éjszakai repülés, vigyázz a szoba higéniájára..

Mese a rehabon.

 

Lázár Ervin: Bab Berci kalandjai

A csodapatika

– Mit nem képzel?! – ordított első vevőjére torkaszakadtából Rimapénteki Rimai Péntekh vadonatúj patikájában, amit éppen az imént nyitott meg Rimapéntek főterén.
– Hogyhogy mit képzelek?! – emelte fel a hangját az első vevő. – Talán nem az van kiírva a maga boltjára, hogy patika?!
– De az – mondta Rimapénteki Rimai Péntekh.
– Akkor meg mit ordítozik, ha aszpirint kérek? Hol kérjem, ha nem patikában?
– Az is ki van írva, hogy ki a cégtulajdonos – mondta fölényesen Rimapénteki Rimai Péntekh.
– Mit érdekel engem a cégtulajdonos – háborgott az első vevő –, nekem aszpirin kell, és kész.
– Csak nem képzeli, hogy egy Rimapénteki Rimai Péntekh vacak aszpirineket, fejfájás elleni porokat, lázcsillapítókat, lábizzadásgátlókat és popsikenőcsöket árul?!
– Mi a szöszt árulna mást egy patikában? – mérgelődött az első vevő.
– Embernek fia – mondta kissé lecsillapodva Rimapénteki Rimai Péntekh –, ez nem a test, ez a lélek patikája.
Az első vevő szemében érdeklődés csillant.
– Lelki bajok ellen?
– Igen – mondta Rimapénteki Rimai Péntekh.
Most már teljesen elpárolgott a mérge, szinte kedvesen nézett az első vevőre. Ami az ő esetében elég nagy szó.
– Tisztelt barátom – folytatta kissé ünnepélyesen –, mivel ön az első vevőm, bármit vásárol, ingyen kapja. Válasszon!
– Hogy őszinte legyek – toporgott izgatottan az első vevő –, nem pontosan értem, hogy mire lehet gyógyszert kapni az ön patikájában… bár reménykedem… de reményemet ki sem merem mondani.
– Mondja csak bátran – biztatta Rimapénteki Rimai Péntekh.
– Netalán irigység, gőg, nagyképűség, gyávaság, káröröm, rosszindulat…
Rimapénteki Rimai Péntekh átszellemült arccal bólogatott és folytatta:
– Meg kicsinyesség, kapzsiság, nagyravágyás, álszerénység, alamusziság, lustaság, torkosság, tohonyaság, lelki restség, pénzsóvárság és mindenféle gonoszság, eltévelyedés és átok ellen vannak írjaim, balzsamjaim, cseppjeim és pasztilláim.
– Ez nagyszerű! Uram, bocsásson meg, hogy az imént emeltebb hangot merészeltem megengedni magamnak. Akkor még nem tudhattam, hogy ön egy zseni, az emberiség megmentője. Egyúttal az én megmentőm is. Házsártosság ellen is van gyógyszere?
– Van – mondta gyanakodva Rimapénteki Rimai Péntekh. Az első vevő tapsikolt és ugrándozott örömében.
– Tetszik tudni, van egy házsártos, irigy, lusta és nagyképű feleségem, egy kicsinyes, kapzsi napam, egy torkos, tohonya, pénzsóvár ipam, egy alamuszi ángyikám, egy kárörvendő bácsikám, mindnek kérek, ami jár, ír, balzsam, pasztilla egyre megy, csak használjon.
Rimapénteki Rimai Péntekh vakarta a feje búbját.
– Van egy bökkenő – mondta.
– Engem már semmi meg nem akadályoz, hogy megmentsem a feleségemet, ipamat, napamat, ángyikámat, bácsikámat. Mindenre hajlandó vagyok a gyógyszerekért. Halljam azt a bökkenőt!
– Annyicska csak – mondta Rimapénteki Rimai Péntekh –, hogy a gyógyszert mindenkinek magának kell kérnie a bajára, különben nem használ.
– Úgy érti… – tátotta el a száját az első vevő.
– Úgy – bólintott a mondat végét meg sem várva Rimapénteki Rimai Péntekh.
– Hát azt várhatja – mondta elkeseredetten az első vevő.
– Mit?
– Hogy, mondjuk, a feleségem idejöjjön, és gyógyírt kérjen irigység, lustaság, házsárt és nagykép ellen a saját maga számára.
– Már miért ne történhetne meg?
– Mert azt hiszi magáról, hogy jóindulatú, szerény, szorgalmas. Éppen rólam állítja, hogy irigy, lusta, veszekedős és nagyképű vagyok.
– Szívesen állok rendelkezésére – készségeskedett Rimapénteki Rimai Péntekh –, kérjen csak akármelyik ellen, egy szempillantás alatt meggyógyul.
– Csak nem képzeli, hogy igaz?! Még hogy én irigy?! Még hogy én lusta?! Még hogy én nagyképű?! Nevetséges!
– De veszekedősnek csak veszekedős. Velem is mindjárt veszekedni kezdett, ahogy belépett.
– Én?! Ember, maga veszekedett! Legjobb lenne, ha beszedne valamit veszekedősség ellen a híres gyógyszereiből. Tablettát, írt vagy balzsamot.
– Maga nagyképű fajankó! – ordította el magát Rimapénteki Rimai Péntekh. – Takarodjon innét, mert úgy kivágom, mint a sicc!
Az első vevő sem volt rest, visszaordított. Egy darabig válogatott sértéseket ordítgattak egymásnak, aztán a vevő elunta, nagy dérrel-dúrral becsapta maga után a patikaajtót. Durr!
Hátha mégis igaza van – gondolta Rimapénteki Rimai Péntekh –, és be kellene vennem egy hirtelen harag elleni tablettát. Ugyan – legyintett azonnal –, nem hirtelen harag ez, egyszerűen csak igazságosság. Igazságos vagyok, annyi az egész. Abból meg kár volna kigyógyulni.
Nem is vett be semmilyen tablettát. Leült, várta a vevőket. Jöttek is, de mind másnak akart venni a balzsamokból, írokból, tablettákból. Saját magának egyik sem. Minek, hiszen nekik aztán semmi hibájuk sincs!
Lassan-lassan el is maradoztak a vevők. Nem akadt senki Rimapénteken, aki elismerte volna magáról, hogy nagyképű, rosszindulatú, irigy, kétszínű, kicsinyes, kapzsi, nagyravágyó, álszerény, alamuszi, torkos, tohonya, pénzsóvár, lelki rest. Nem tudom, ha te Rimapénteken laksz, elmentél volna-e Rimapénteki Rimai Péntekh patikájába valamilyen gyógyszerért? Igen? Nem?
Mert így bizony fölkopott az álla szegény csodapatikusnak. Írjai megpenészedtek, balzsamjai megpimpósodtak, tablettái szétporladtak, ő maga meg búvában-bánatában elbujdosott, ma sem tudja senki, hol lakik, mit csinál – hacsak Bab Berci nem. De ő mélyen hallgat felőle.

main

Ennyire vagyok képes... Mikor lesz végre valami új, illetve egy lehetőség újat teremteni?!

ne feledd, honnan jöttél

Akik úgy éltek, mint légy a tejfölben... Kimásztak a nehézségekből. Példaként kellett volna lebegjen akkor is, mikor megkísértett a gonosz... Csak sajnos hagytam neki... Hogyan keveredek ki a szarból, nem tudom. Már csak a földönkívülieket várom és a 2012-es évet...

Fatális burnout

Foszlok, mint a lerágott csonton maradt némi hús. Teljes dilemma, rágcsálgatása annak, ami elmúlt. Valahol kisiklott nagyon, a múlt minden szörnyetege egyszerre ugrott torkomnak. Visszahúzott egy destruktív plázajáró, munkagytörte kocsmagyöngy, akinek esztétikai érzékei a testi gyönyörök minden stációjában meredtek ki. Maga képére kovácsolt volna, ám inkább megingatta azt a morált és teleszórta szegecsekkel azt a sárgaköves utat, amin sikerült elindulnom a rév felé és nem a HÉV alá. Ehelyett végelkeseredésemben és a rohadt Spleenbe fordulva, amit még kimondani is irtóztam fel készültem metszeni rohadó, elfáradt vénáim. Agyam halálba mosott káposztalében úszó objektumként libegett hülye, enervált fejemben, még csak a munkába sem tudtam ásni magam, mert anamnézisem réme és az ő élete, melyet egész nyáron szolgáltam ott kattogtak gondolatmenetem vágányain... Sex, drugs, rock&roll, szarj mindenre, szard le a munkát, szard le az eszmét, szard le a világot. A felnőtté alkotókedvbe és eszmei morálba terelődött aktív életmódból tökéletes útvesztőbe sikerült belépni és elvakultan az élvezeteket fejeszegve élvezni, illetve szorongva, mivel a szervezet és legfőbb eleme az elme jelez. Végül az élet legelkeserítőbb filozófiai kérdésével találjuk szemben magunk: Ki vagyok?

játék,csomagdizájn

Gyerekeknek jó lehetne... Persze aki szeretne hirtelen fésülhetetlen, hosszú, színpompás frizurát. De a szépség itt is szuicidumot von maga után, el is kell készíteni...

palyazatra lesz, ha meglesz festve

logo

minimalize

ufo

paranormális. Sok X-file's jól jön. A gumi(arábikum) ember részt követve félve lépünk a kétbetűs dimenzióba.
THE TRUE IS OUT THERE (IN YOUR NEIGHBORHOOD)